Móra Ferenc
író, újságíró, muzeológus
(Kiskunfélegyháza, 1879. júl. 19. – Szeged, 1934. febr. 8.)
Móra Ferenc egy kiskunfélegyházi szegényparaszti családban látta meg a napvilágot, Móra Márton foltozó szűcsmester és Juhász Anna kenyérsütő asszony gyermekeként. Tanulmányait a család szegénysége miatt nehéz körülmények között végezhette el. Később a budapesti egyetemen földrajz-természetrajz szakos tanári diplomát szerzett, de mint tanár csupán egy évig dolgozott segédtanárként a Vas vármegyei Felsőlövőn. Innen még a század elején a Szegedi Napló munkatársaként került Szegedre, ahol halálig élt és alkotott.
A Szegedi Napló újságírójaként kezdte, de fokozatosan lépett elő a ranglétrán és 1913 valamint 1919 között már a lap főszerkesztője volt, melynek haláláig állandó munkatársa maradt. Ez volt jóformán az egyetlen hírlap, amely nem állt a világháborús propaganda szolgálatába.
1904-től őrként dolgozott a városi Somogyi Könyvtárban, illetve a Múzeumban, ahol Tömörkény István 1917-ben bekövetkezett halála után a múzeum igazgatója lett. Komoly értéket jelentenek az Alföldön és főleg a Szeged körüli őskori településeken ásatással feltárt anyagokról szóló beszámoló jellegű tanulmányai: A kunágotai sírok (Régészeti tanulmány. Szeged,1926).
Hírlapi cikkei, magas színvonalú, stilisztikai bravúrokat tartalmazó esszéi és tárcái a szegedi Délmagyarországban jelentek meg. 1922-től a Világ című liberális napilap munkatársa lett, majd annak megszűnése után a Magyar Hírlapban publikált tárcákat, ahol haláláig, mint főmunkatárs dolgozott.
Tagja volt a Petőfi és a Kisfaludy Társaságnak, pályáját versírással kezdte és bár később is írogatott verseket, a legnagyobb irodalmi értékek elbeszéléseiben és regényeiben jelennek meg, ahol a parasztság kiszolgáltatottságát ábrázolta nagy műgonddal. Szépprózáját kitűnő mesélőkészség, higgadt humor és az élőbeszédhez közelálló, világos magyaros stílus jellemzi.
Ironikus stílusban világította meg a Horthy-korszak társadalmi igazságtalanságait és visszásságait. A Hannibál feltámasztása c. regényében, amely csak halála után jelenhetett meg, 1955-ben szintén a kor nagy társadalmi kérdéseit feszegeti, melyből 1956-ban Hannibál tanár úr címmel filmet is készítettek.
1905-ben ismerkedett meg Szegeden Pósa Lajossal, aki az ifjúsági irodalom felé fordította érdeklődését. Ettől kezdve Az Én Újságom című gyermeklapba írt, ahol 17 év alatt, több mint ezer írása jelent meg. Ifjúsági művei, amelyeknek ihlető anyagát gyermekkori élményei szolgáltatták a magyar ifjúsági irodalom klasszikusává emelték. Meleg barátság fűzte a szintén szegedi Juhász Gyulához. Műveit több idegen nyelvre lefordították.